Bárány uszoda felújítása

A tervpályázati kiírás egyik leghangsúlyosabban megfogalmazott elvárása a Bárány uszoda egyedi hangulatának megôrzése volt. Ennek egyik, még ma is megtalálható eleme, a különleges szépségû és vízminôségû forrásra települt medence, melynek megôrzése mindenki számára egyértelmû volt. Építészeti környezetét tekintve azonban szinte minden megváltozott. 1925-ben egy zártsorú beépítésû tömb közbensô elemeként, alapvetôen földszintes, magastetôs épületek közé ékelôdve készült el az uszoda, bátran használva a kor építészeti eszközeit. Ma, az egykori tömbbôl alig maradt valami, az új uszoda nem egy zártsorúan beépített utca közbensô eleme, hanem egy nemrégiben kialakult tér északi térfalát képzô új középület, aminek tôszomszédságában az igen karakteres, kortárs építészetünk kimagasló alakja, Makovecz Imre által tervezett fedett uszoda található. Az építészeti feladat tehát igen összetett volt, meg kellett találni az egyensúlyt az adottságokat megôrzô és tiszteletben tartó, ugyanakkor a kor funkcionális igényeit kielégítô, a Makovecz-épülettel nem konkuráló, de azonos építészeti minôségû, a teret új középületként határozottan lezáró megoldások között. Ehhez kellet a kortárs építészet eszköztárát, formavilágát, anyaghasználatát és építési technikáját jól alkalmazni, ami nem csak a tervezôk, de a pályamunkákat bíráló zsûritagok számára is komoly kihívást jelentett.